Pilis, háromszor

Ha a száraz tényeket nézem, akkor mi nem repültünk nagyot, nem repültünk sokat tegnap és nem is öregbítettük az MSE hírnevét, de azért elmesélem mi volt.

8-kor indultunk BP-ről Ádámmal, a kis matchbox teli volt pakolva. Nagy vidáman zúztunk a Pilis felé a 10-esen, majd Piliscsabánál és az epöli leágazásnál gondolkodóba estünk, hogy nem kellett volna-e már lefordulni valahol. Én csak nyomtam neki,, Ádám reggelizett, meg dumáltunk, így alig több mint 16 km-es kitérővel érkeztünk meg a leszállóba 9 órára. Borongós reggel volt, masszív felhők mondhatnám hogy mindenhol, de igazából egy tömbben. Frissen fiatalosan indultunk felfelé és ~10 körül már szájtátva bámultuk a bulót, mely a Pilistől nem megszokott módon, szögegyenes Ki szelet mutatott. Gyorsan rendeztünk egy pizsamapartyt, amíg átöltöztünk, kidobáltuk a cuccokat és mindenféle szakértés nélkül levetettük magunkat, először én, aztán Ádám. Kedves barátom halálra stresszeltaz első 3 percben, mert hallottam, hogy valamit ordít utánam a starthelyről, de azt nem, hogy mit. Néztem a karabinereket, az ernyőt, a mentőernyőt, mindent, de minden rendben volt, csak az nem, hogy nem igazán tartott a lejtő. Csak a leszállóban tudtam meg, hogy az ordítás a szép startra vonatkozott. Még jó, hogy volt nálunk rádió... szóval a lejtő nem tartott, teljesen abban a hitben éltem, hogy tartani fog, így furán éreztem magam az egyre közeledő hegyoldal miatt. Ádám bölcsen várt a starttal, így neki nem 10, hanem 16 percet adott az első kör.

A leszállóban szakértettünk, közben kinyílt a felhőzet, kezdett kibukkanni a napocska, megindultunk felfelé. Az út felénél jártunk, amikor páran elstartoltak és kb. 30 percet küzdöttek a kicsit beerősödött lejtőszélben, őket nagyon utáltuk. Pigi hívott közben telefonon, hogy miért nem vagyunk fenn, repülnek a Pilisen, Ő meg nézi a tetőről. Siettünk felfelé, fönt már nem nagyon vártunk semmire, gyors beöltözés, startkészültség. Volt pár friss növendék is, fentről ordibáltak, hogy kicsit 'hevi' az idő, de láttuk, hogy van sok szép emelés, így mi is elstartoltunk. Persze nem jókor, sikerült a lerohadásba bele. Miután hiába próbáltuk a lejtő -1-ét meglejtőzni, elindultunk kifelé a mező felé, mert a reggel szakértés tanulsága az volt, hogy nem érdemes lejtőzni, emelés kell találni. Ádám már megindult a leszálló felé és láttam, hogy már nincs esélye, én is kb. 100 m-en voltam, viszonylag messzi a leszállótól, amikor tőlem nem messze egy ernyő tekerészni kezdett alig magasabban mint én. Legalább 1 mp-es dilemma következett, hogy leszálló vagy termik, majd amikor megcsíptem az emelés szélét teljesen egyértelmű döntés született és már dőltem is rá (közben átfutott az agyamon TTom mondata táv előadásról, hogy 100 alatt már ne nagyon tekerjünk). Kaptam egy átlag +2,6-ot, ami meglehetősen rázós volt és sajnos csak ~750 m-ig tartott. Utána én is mentem leszállni. Közben két ernyő is fán landolt, Ádám már vitte is nekik a fűrészt.

Újabb szakértés következett a leszállóban, miután kifociztuk magunkat a tavalyi pöffetegekkel. Csúnyán elkezdtek összeállni a felhők, fáradtak voltunk és baromi éhesek. Megkérdeztük az oktató srácot, aki a tanítványát fűrészelte le a bokorról épp, hogy mit gondol, nem igazán biztatott minket. Miután megbeszéltük, hogy nem vagyunk normálisak, újra nekiindultunk. Útközben csepergett kicsit az eső, már mindenféle turista szembe jött, viszont a felhő oszlani kezdett. Tartottunk egy pót ebédet az egyik panorámás megállónál és megettünk mindent, amit találtunk (Ádámnál, akinél mindig van egy kis süti, meg macisajt, meg egy-két banán, ezeregy köszönet, éhhaláltól mentettél meg), majd újult erővel szaladtunk fel a starthelyre. Egy iskola pár tanítványa volt fenn egy oktatóval, így bölcsen leheveredtünk a fűbe és megvártuk, hogy lelökdössék őket. Nem volt biztató a dolog. Azonban 16:53-kor kisütött a nap és egy vicces fogadásszerű jóslatot mondtam, figyeld meg Ádám, 5-kor itt lesz a startszél és a termik. Bepakoltam a beülőbe 3 kg mágikus virágföldet a Pilisről, aminek külön története van és ami szerencsét is hozott. Perceken belül elkezdett erősödni a startszél, így gyorsan beöltöztünk és levetettük magunkat. start után rögtön balra mentem, ahol volt is szép kis 2-es emelés a gerincnél, visszafelé az épp startoló Ádámnak üvöltöttem, hogy baaalraaaa, el is felejtettük a rádiót :) utána már csak körözgetni kellett a stabil +3-á alakuló emelésben és pikkpakk légtérhatáron voltunk :) fülcsukással nullázással kisiklottam az emelésből, 'lerohadtam' 800-ra, majd újra vissza a liftbe :) Mivel a lemenő nap már a Pilis másik oldalát sütötte, így elsiklottunk a gerinc másik oldalára, amit sütött a nap, rotortól nem kellett tartani, viszont az anyag jött fel rendesen. Ádám ezen meg is indult a nagyvilágba, de egy 15 perc múlva már vissza is jött, késő volt már, meg nem akart otthagyni. Végülis egy szűk óra lett belőle és utána fülig érő szájjal landoltunk, utolsóként ezen az oldalon.

Hazafelé már nem tévedtünk el, a Gondolát is megtaláltuk, így a kihagyhatatlan cipóleves mellett pihegtünk, majd hazaindultunk. Nem repültünk különösebben nagyot, de rengeteg tapasztalatot jelentett.